(Gyógyító nevetés 8/1. rész)
A nevetés kétségkívül az egyik leghatásosabb gyógymód: igen komoly testi tréning, megmozgatja egész keringésünket, fokozza a szívműködést, kitágítja az ereket, és ezzel rövid időn belül egyensúlyba hozza a vérnyomást.
Egy jó kis hahotázás közben a mellkas izmai erőteljesen összehúzódnak, a hasüregben felgyorsul a vérkeringés, javul a belső szervek oxigénellátása, megnő a légzés intenzitása. A test többi izma elernyed, néha úgy érezzük egészen elgyengülünk, ha kitartóan nevettünk. Az agyban olyan vegyületek szabadulnak fel, amelyek csökkentik a fájdalomérzetet, és egész testünket kellemes bizsergés hatja át.
Ez a leggyakoribb változás az arcunkon: a semleges mimikát a nevetés valamelyik fokozatára módosítjuk anélkül, hogy különösebben gondolkoznánk rajta, és tudatossá válna a folyamat. A nevetésre csak az esetek 10-20 százalékában ad magyarázatot, hogy előzőleg valami humorosat láttunk, hallottunk vagy olvastunk. A legtöbbször arról van szó, hogy a nevetéssel üzenetet küldünk más embereknek. Maga a szándék egészen különböző lehet, pl. jelezzük, hogy mi is élvezzük azt a helyzetet, amiben vagyunk vagy örülünk az illető jelenlétének, magunkra akarjuk vonni a figyelmét, stb.
A nevetésnek biológiai, érzelmi, gondolkodásbeli és társadalmi összetevői vannak, de mindennek a mélyén az agyban fellelhető különleges képlet - a boldogság, az élvezet és az öröm központjának átmeneti izgalma rejlik. Ahányszor nevetünk, ezen a bizonyos agyterületen kimutatható a fokozott ingerületátvitel. Feltehetően az állatvilágból örökölt képességünk, hogy a félelmet a jó közérzet és a nevetés kiváltásával próbáljuk elűzni. A nevetés ugyanis nem az ember monopóliuma. A majmok vigyorgása vagy a kutyák játék közben látható, jellegzetes arckifejezése szoros rokonságban van azzal a bonyolult mentális, testi jelenséggel, amit nevetésnek hívunk. Persze amikor az ember mosolyog, kuncog, hahotázik vagy ironikusan elhúzza a száját, az mindig tartalmaz valami társadalmi többletet is.
A homloklebeny dönt a nevetésről
Amióta nagy felbontású tomográfokkal dolgoznak a kutatók, pontosan be tudják határolni az agynak azt a "szegletét", ahonnan a nevetés elindul. Ez valahol a homloklebeny közelében, a látóközpont mögött található. A baloldali homloklebenyrész analizálja a hallott vagy olvasott humoros történet, helyzet szavait és nyelvi struktúráját, miközben a jobboldali lebenyrész végrehajtja az intellektuális méricskélést, és csak ezután ítél valamit valóban viccesnek. Ez a folyamat nyilván egyénre szabott, hiszen nem mindenki nevet ugyanazon a történeten. Ha a humoros helyzet, szöveg átment az összes szűrőn és nevetésre méltónak találtatott, akkor az agyunk motoros mozgásokat irányító részében fennmarad az izgalmi állapot, és neveltetésünktől, valamint a körülményektől függően elmosolyodunk, vagy harsány hahotában törünk ki. Az emberi nevetés gyakoriságát, milyenségét ezek szerint ősi - majdhogynem genetikai - minták, egyéni, örökletes tényezők és társadalmi elvárások egyaránt befolyásolják. De vannak olyan agyi elváltozások, sérülések, mentális betegségek is, amelyek következtében az emberek arca mintegy megkövül, képtelenek a jókedv, sőt bármiféle érzelem kimutatására.
Egy jó kis hahotázás közben a mellkas izmai erőteljesen összehúzódnak, a hasüregben felgyorsul a vérkeringés, javul a belső szervek oxigénellátása, megnő a légzés intenzitása. A test többi izma elernyed, néha úgy érezzük egészen elgyengülünk, ha kitartóan nevettünk. Az agyban olyan vegyületek szabadulnak fel, amelyek csökkentik a fájdalomérzetet, és egész testünket kellemes bizsergés hatja át.
Ez a leggyakoribb változás az arcunkon: a semleges mimikát a nevetés valamelyik fokozatára módosítjuk anélkül, hogy különösebben gondolkoznánk rajta, és tudatossá válna a folyamat. A nevetésre csak az esetek 10-20 százalékában ad magyarázatot, hogy előzőleg valami humorosat láttunk, hallottunk vagy olvastunk. A legtöbbször arról van szó, hogy a nevetéssel üzenetet küldünk más embereknek. Maga a szándék egészen különböző lehet, pl. jelezzük, hogy mi is élvezzük azt a helyzetet, amiben vagyunk vagy örülünk az illető jelenlétének, magunkra akarjuk vonni a figyelmét, stb.
A nevetésnek biológiai, érzelmi, gondolkodásbeli és társadalmi összetevői vannak, de mindennek a mélyén az agyban fellelhető különleges képlet - a boldogság, az élvezet és az öröm központjának átmeneti izgalma rejlik. Ahányszor nevetünk, ezen a bizonyos agyterületen kimutatható a fokozott ingerületátvitel. Feltehetően az állatvilágból örökölt képességünk, hogy a félelmet a jó közérzet és a nevetés kiváltásával próbáljuk elűzni. A nevetés ugyanis nem az ember monopóliuma. A majmok vigyorgása vagy a kutyák játék közben látható, jellegzetes arckifejezése szoros rokonságban van azzal a bonyolult mentális, testi jelenséggel, amit nevetésnek hívunk. Persze amikor az ember mosolyog, kuncog, hahotázik vagy ironikusan elhúzza a száját, az mindig tartalmaz valami társadalmi többletet is.
A homloklebeny dönt a nevetésről
Amióta nagy felbontású tomográfokkal dolgoznak a kutatók, pontosan be tudják határolni az agynak azt a "szegletét", ahonnan a nevetés elindul. Ez valahol a homloklebeny közelében, a látóközpont mögött található. A baloldali homloklebenyrész analizálja a hallott vagy olvasott humoros történet, helyzet szavait és nyelvi struktúráját, miközben a jobboldali lebenyrész végrehajtja az intellektuális méricskélést, és csak ezután ítél valamit valóban viccesnek. Ez a folyamat nyilván egyénre szabott, hiszen nem mindenki nevet ugyanazon a történeten. Ha a humoros helyzet, szöveg átment az összes szűrőn és nevetésre méltónak találtatott, akkor az agyunk motoros mozgásokat irányító részében fennmarad az izgalmi állapot, és neveltetésünktől, valamint a körülményektől függően elmosolyodunk, vagy harsány hahotában törünk ki. Az emberi nevetés gyakoriságát, milyenségét ezek szerint ősi - majdhogynem genetikai - minták, egyéni, örökletes tényezők és társadalmi elvárások egyaránt befolyásolják. De vannak olyan agyi elváltozások, sérülések, mentális betegségek is, amelyek következtében az emberek arca mintegy megkövül, képtelenek a jókedv, sőt bármiféle érzelem kimutatására.
