A főnöki vigyor ragadós
(Gyógyító nevetés 8/3. rész)
A nevetés legtöbbször kapcsolódik valamilyen pozitív lelkiállapothoz, jókedvhez, derűhöz, örömhöz, de az esetek egy részében egészen másról van szó. Az ember minden megnyilvánulásával bonyolult társadalmi szerepeket ölt magára, és ezek bizony gyakran igencsak nélkülözik a pozitív érzelmeket. Vagyis sokszor csak azért nevetünk, mert jó benyomást akarunk kelteni másokban, de valójában egyáltalán nincs jókedvünk. Sőt akár meg is fojtanánk azt, akit éppen elbűvölünk ellenállhatatlan mosolyunkkal... Ha a főnök mosolyog - pláne ha még nevet is, akkor a beosztottak többsége, függetlenül valódi érzelmeitől kötelességének érzi követni őt. Ellenállhatatlanul mosolyognak a szélhámosok, a házasságszédelgők, nőcsábászok, a csalók, sőt kriminológusok szerint a sorozatgyilkosok is. Vagyis a nevetésnek is megvan a sötét oldala. Mentségünkre legyen mondva, ilyesmire az állatok is képesek, az emberszabású majmok például a náluk nevetésnek számító barátságos fogvicsorgatást könnyen átváltják fenyegetőzésbe. Ilyenkor marad a vicsorgás, de a közben kiadott hangok már nem jóindulatról, hanem támadó szándékról árulkodnak.
A nevetés, a mosoly társadalmi szerepe alig túl becsülhető, hiszen javítja az emberek közérzetét és erősíti társas kötődésüket. A gyerekek nevetnek a legtöbbet, ezért is fontos, hogy a lehető legtöbbet legyenek más gyerekek társaságában. A kortársakkal való együttlét, játék, közös tevékenység alakítja ki azokat a pozitív érzelmi kötődéseket, társas készségeket, amelyek az egészséges és jókedvű - nota bene - boldog felnőtté váláshoz elengedhetetlenek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése